I come from HUNGARY! :)

Sokat gondolkoztam, hogy közzé tegyem-e a népi motívumos ékszereimet, hisz már rengeteg "gyurmás" próbálkozott vele, és amint látom, a legtöbb oldalon csak megy a fújás egymásra (nem csak ezzel kapcsolatban). Ami persze TELJESEN ÉRTHETŐ, hisz nagyon rossz érzés az, amikor a saját ötleted egy az egyben leutánozzák! Jó néhány termékemmel én is így jártam, de túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy most írogassak ennek, annak, hogy "hékás, azért kicsit lehetnél kreatívabb"! Inkább levédetem... Persze itt nem a nyalókákról, gyümölcsökről, meg a sütikről beszélek, amiket mindenki gyárt ezerszámra, hanem az álomszülte lényeimről, amik tényleg az én fejemből pattantak ki! :)...De ez egy hosszabb folyamat lesz...

Visszatérve a népi motívumokra:  Nem olyan rég leltem rá Édesanyám hímzéses kis könyvére, ami telis tele van jobbnál jobb motívumokkal, amiket kicsit tovább gondolva, átalakítva, gyurmába öntve ékszerként mutatok meg most nektek. :) Igyekszem minél inkább egyedibbé tenni, és változtatni rajta, hogy ne hasonlítson egyik sem mások alkotására! Remélem sikerült...

Mizu?

Sikerült ismét ezer éve életjelet adnom itt. De mentségemre szolgáljon, hogy a hónapban két vásárom is volt, amit egyedül kellett véghez vinnem a szervezéstől a kivitelezésig.
A hónapot Felsőtárkányban kezdtem a Rétes Fesztiválon, ami nagyon nagyon jól sikerült. Köszönöm, hogy olyan sokan meglátogattatok, és külön köszönet a vásár szervezőinek, hogy ilyen segítőkészek voltak! ;) Na és azok a mennyei rétesek...aki nem volt ott, jövőre mindenképp jöjjön el, mert olyan finom rétest még sehol máshol nem ettem! :)
A múlt héten pedig az Egri Bormustrán vettem részt a Dobó téren, ami egy 4 napos rendezvény volt. Szerencsére az égiek mindig figyelnek rám fentről, hogy mikor megyek vásározni, és mindig kánikulát intéznek nekem! :) Ami azért is jó, mert eső esetén nekem game over, elázik a kis nádtetős standom! :)
Természetesen azért nem volt ennyire kerek a sztori, mert a vásár előtti héten a szerelmemet baleset érte (keresztszalag szakadás), és a kis kutyám, Adolf is megbetegedett. :( De ma már szerencsére mind a ketten jobban vannak!

Köszönöm, hogy ilyen sokan biztattok, kerestek a vásárokon! :)
Régen (és még most is sokszor megfordul ez a fejemben) volt egy olyan gondolatom, hogy ha idősebb leszek, akkor tuti ki fogok járni a piacra és árulni fogom a saját kis kertemben termelt finomságokat, zöldségeket, gyümölcsöket, azaz piaci kofa leszek! :) Amikor ezzel elő álltam ismerősöknek, szüleimnek, családomnak, mindig kinevettek. Mindig is vonzott az a zsongás, pörgés, vidámság, ami ott van! Imádok piacra járni! És milyen furcsa és kifürkészhetetlen sors: hiába szereztem közgazdász diplomát és beszélek két nyelvet (a magyaron kívül), csak teljesül a vágyam! Igaz nem piaci kofa, hanem kézműves árus lettem. El se tudom mondani, hogy én mennyire élvezem ezeket a vásárokat. Mindig új emberekkel találkozni, új kapcsolatokat, barátságokat kötni. Nagyon jó dolog! És látni azt, ahogy az árusok összefognak, és nem egymás ellenségei, hanem segítik egymást! (Legalábbis eddig én még csak jót tapasztaltam, csak pozitív élményekkel gazdagodtam!) A csereberékről már nem is beszélek! :) Erről majd írok egy külön bejegyzést, amiben megmutatom, hogy milyen szépségeket kaptam már, amik igazi kincsek számomra.
És íme egy fotó a Bormustrás gyűrű kínálatomról: (Később mutatok több vásáros fotót is.)