Minden lány álma, hogy egyszer földig érő, csodaszép hófehér ruhában elveszi őt álmai férfia, örök hűséget fogadva neki. Egy nap, amikor minden körülöttünk forog, egy nap, amikor minden olyan mesebeli, egy nap, amikor mi lányok is hercegnőkké válhatunk.
Kislány koromban mindig úgy terveztem, hogy 25 éves koromban hozzámegyek a nagy Ő-höz...hát sajnos nem így lett...persze nem gondolom azt, hogy bármivel el lennék késve. Bár őszintén bevallva, kicsit aggaszt, hogy körülöttem az összes barátnőm már férjhez ment, és sokan közülük már babáznak is. Lehet, hogy mégis el vagyok késve? :)
Minden esetre igen, és is álmodozok a nagy napról. A fejemben már megszületett a ruhám is, a kiegészítők, a helyszínek, a menü, a zenekar, a vendéglista ...szóval elég sok minden. Már csak egy bátor legény kellene, aki nem tartva az "örök" elkötelezettségtől (hűségtől), megkéri a kezem. Lehet, hogy ez csak egy álom marad?
(Persze nem kell félre érteni, nem vagyok szingli...5 éve párkapcsolatban élek.)
Ti mit gondoltok? Fontosnak tartjátok a házasságot? Netán ellenzitek? Vagy csak én vagyok ilyen maradi?
Az utóbbi néhány évben nagyon divatba jöttek a köszönetajándékok, melyet az ifjú pár ad a násznépnek. Ezek rendszerint az asztalon találhatók, a tányérunk mellett. Az előző években rengeteg lagziban voltunk, így kaptunk már színes kavicsokat, kagylókat, bonbont, mézeskalácsot, egyedi címkézésű bort, fotót a párról.
Én is készítettem a mézeskalács mintájára gyurmából köszönetajándékot, amit akár a menyasszony és a vőlegény nevével még egyedibbé lehet tenni. Nézzétek csak:
